Helyzetjelentés

Emi pénteken délelőtt már csak fél órán keresztül sírt a bölcsiben, utána többet nem (csütörtökön még egész délelőtt sírt az udvaron, amíg be nem mentek a szobába, és elalvásnál is egy picit). A sírás abbahagyása után a Ritával (gondozónő) sétálgatott az udvaron. Ritát követte mindenhova; ha egy gyerekkel pisilni ment, Ami is ment velük. Amikor Ritának ki kellett vinni valami szennyest a szobából a bölcsi másik végébe, Eminek már görbült a szája, hogy addig nélkülöznie kell őt. Erre Rita megkérdezte: "Kóborolsz velem egyet a bölcsiben?". A válasz, természetesen, igen volt.
A szobában már szépen játszott is. Babázott, meggyógyította a babákat az orvosi szettel.
Az ebédet (sütőtökfőzelék hússal) szépen megette, még repetát is kért, aztán sírás nélkül elaludt. Alvás után mentem érte. Már alig vártam, hogy végre hazavihessen, és megpuszilgathassam.
Matyika - a kisfiú, aki ha bármelyik gyerek sír, ő is azonnal rákezd - ma is megkérte Emit, hogy ne sírjon.