2016. szeptember 17., szombat

Maminál


 
 

 

Emmánál látogatóban





Helyzetjelentés


Emi pénteken délelőtt már csak fél órán keresztül sírt a bölcsiben, utána többet nem (csütörtökön még egész délelőtt sírt az udvaron, amíg be nem mentek a szobába, és elalvásnál is egy picit). A sírás abbahagyása után a Ritával (gondozónő) sétálgatott az udvaron. Ritát követte mindenhova; ha egy gyerekkel pisilni ment, Ami is ment velük. Amikor Ritának ki kellett vinni valami szennyest a szobából a bölcsi másik végébe, Eminek már görbült a szája, hogy addig nélkülöznie kell őt. Erre Rita megkérdezte: "Kóborolsz velem egyet a bölcsiben?". A válasz, természetesen, igen volt.
A szobában már szépen játszott is. Babázott, meggyógyította a babákat az orvosi szettel.
Az ebédet (sütőtökfőzelék hússal) szépen megette, még repetát is kért, aztán sírás nélkül elaludt. Alvás után mentem érte. Már alig vártam, hogy végre hazavihessen, és megpuszilgathassam.
Matyika - a kisfiú, aki ha bármelyik gyerek sír, ő is azonnal rákezd - ma is megkérte Emit, hogy ne sírjon.

2016. szeptember 15., csütörtök

Emi a viaszcsomagolással ette a Babybell sajtot





Emi ma először aludt a bölcsiben


Emi ma reggeltől a délutáni alvás utánig egyedül volt a bölcsiben (mármint nélkülünk). AZ udvaron a délelőtt sírdogálással telt, de amikor bementek a szobába, állítólag mintha elvágták volna, elkezdett játszani, odament a többi gyerekhez, hallgatta, mit beszélgetnek. Utána szépen megette az ebédet: brokkolifőzelék, hús, banán. Ebéd után volt egy fél perces "Anya mikor jön?" sírás, de aztán amikor a Rita mondta neki, hogy ha nem szeretne, nem muszáj aludni, akkor szépen lefeküdt, és kb. 20 perc múlva elaludt. Másfél órát aludt. A Rita megengedte, hogy bemenjek és lefotózzam alvás közben. Íme:




Mikor felébredt, és közelített felém:



Reggeli cipőfelvevő verseny