2014. december 31., szerda

2014. december 30., kedd

Orvosnál. Megint.


Végre elkezdett múlni a taknyosodás, úgyhogy szegény Emi kapott újabb kórságot, amitől nem tud jól aludni; ezúttal kruppos köhögőrohamok jöttek rá este, ráadásul elment a hangja, így szegény nem tud sírni, mert nem jön ki hang a torkán. Ezek miatt ma délelőtt újra a gyerekorvosi rendelőben kötöttünk ki. Kapott megint szteroidos kúpot + Spiropent és kalciumot kell neki adnunk. Reméljük, ezektől elmúlik ez a kór. EL nem tudom mondani, mennyire várom a tél végét!

Ja, és természetesen újabb foga készül áttörni az ínyt. Ez már a 8.

Várakozunk. HIába hárman voltak csak előttünk mikor a rendelőbe értünk, több mint egy órát kellett várakoznunk, mert a doktornőt folyamatosan hívogatták telefonon is a kis páciensek szülei tanácsért.


2014. december 28., vasárnap

Mogyi aranyköpések


Mogyi: Anya, neked hol a fütyid?
Anya: Nekem nincs.
Mogyi: Akkor hogy pisilsz?


Mogyi: Ha Emi nagyobb lesz, akkor megcsaphatom?

Erna rövidnadrágban és pólóban volt, amikor a Mogyi megérkezett hozzájuk.
Mogyi: Te miért vagy meztelen?


Mogyi hógolyózik



Dobásra készülve.


És dob!


 A hógolyót meg is szagolgatta.


Közben Emi:


Mogyival minigolfpályát építettünk Duploból





Emi ma 8 hónapos

Emi élete eddigi 8 hónapja alatt rendesen feladta nekünk a leckét. Születése után az elaltatása volt lehetetetlenség kb. 2 hónapig, az utóbbi hónapokban pedig hozzászoktatott a nemalváshoz, mert még a legjobbnak mondható éjszakáin is minimum 3-szor kell felkelni hozzá, de a rosszabbakon, amilyen például az elmúlt 3 volt, ez a szám bőven 10 fölött van. Régebben nem hittem voltam, hogy egy ember el tud viselni ennyi nem alvást, de úgy tűnik mégis. Legalább megtudtam, hogy a tűrőképességem sokkal jobb, mint gondoltam. :)
A 8 hónap alatt 2-szer volt kórházban, egyszer 6 hónaposan, vírusos szájnyálkahártyagyulladás miatt (egyáltalán nem volt hajlandó enni, inni), egyszer pedig 7 és fél hónapos korában hörghurut miatt (nehezen vette a levegőt, lázas volt, és nem akart enni, inni). Mindkétszer 2 éjszakát kellett bent töltenünk vele a SOTE Csecsemőosztályán. A kórházban nagyon jól viselkedett, egész jól elvolt napközben és jól aludt éjszaka, csak néha-néha ébredt fel.
A hozzátáplálás elkezdése borzasztóan nehezen ment, kb. 2 hónapba telt, mire végre hajlandó lett rendesen tátatni a száját és normális adagokat elfogyasztani.
Nagyon anyás, sokkal anyásabb, mint a Mogyi valaha volt.
Imád kézben lenni. Ringatva is alszik el, magától még nem megy. A babakocsiban is csak addig alszik, amíg az mozgásban van.
Már 7 foga van, ügyesen kúszik, simán négykézlábra áll, és a járókában felhúzza magát térdelésbe.
Ha épp nincs semmi baja (nem beteg, nem jön foga), akkor nagyon jól elvan, ebből a szempontból sokkal könnyebb eset, mint a Mogyi volt.
Nagyon jól bírja a Mogyitól kapott kiképzést (püfölést, fejbeverést, lökdösést, rúgást, minden játék elvételét), csak akkor sír, ha valami tényleg nagyon durvát csinál vele, pl. a szemébe nyom egy Duplo krokodilt.
Öltözködni egyelőre még nem igazán szeret, főleg a hosszuujjú felsők feladását veszi eléggé zokon.
Egy mosolygós, IMÁDNIVALÓ, tündéri pici lány, csak az ALVÓKÁJA JAVULNA MÁR MEG VÉGRE! :)

Frissítés (2014.12.29.): Emi ma életében először felállt (a kiságyában délelőtt), majd délután - szintén életében először - leült a járókában és ülve, kapaszkodás játszadozott. Nem nagyon hallottam még ilyet, hogy egy baba egy napon állt fel és ült először. :)






2014. december 25., csütörtök

Karácsony Mamáéknál










Négy generáció együtt.











A Nagyit és a Papit megköszöntöttük 60. hűzassági évfordulójuk alkalmából.