A beszoktatásban arra a szintre jutottunk, amikor már 1 órára ki kellett mennem. Miután visszaértem, ilyen állapotban találtam szegény Emit.
Utána megint ki kellett mennem másfél órára, és ebéd után mehettem csak érte. Azt mondták, ekkor már csak kicsit sírt, amúgy beszélgetett, a Rékával (gondozónő) járkált kézenfogva, hagyta, hogy kicseréljék a pelusát, és szépen ebédelt (rizst és húst). Ezt a paparazzi képet készítettem mielőtt meglátott.
Bölcsi után mentünk az oviba a Mogyiért. Nagyon büszke volt magára, amiért olyan ügyes volt a bölcsiben. Agyon dicsértem, természetesen, hogy milyen ügyes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése