Ma a doktor néninél jártunk, mert állítólag a gyerek 1 éves korában szokás elmenni. A szokásos 2 órás várakozási idő most is megvolt. Mogyi mindenesetre nagyon jól szórakozott - és rajta a többi várakozó ember is. Ide-oda járkált, labdát dobált, elkunyerálta mások telefonját, ásványvizét stb. Szóval nagyon jól elvolt szerencsére. Amíg a többi szülő szenvedett a nyűglődő gyerekével, én vidáman üldögéltem, vagy éppen rohangáltam a Mogyi után. A számomra legnyugisabb időszak az volt, amikor Mogyi megkörnyékezett egy kislányos (ám szemmel láthatóan kisfiúra is nagyon vágyó) apukát, aki labdázott vele, és odaadta a telefonját vagy egy negyed órára, hadd gyötörje.
Miután mostanában többen is ledagizták szegény Mogyit, rákérdeztem az orvosnál, hogy ő mit gondol erről. Azt mondta, hogy "Szó sincs róla, nagyon gusztusos a gyerek. Nem dagi, csak jó masszív." Aztán tovább áradozott róla, hogy mennyire cuki, és megint elmondta, hogy ő a kedvenc babája.
Mogyinak mindenét megmérték (súly, fej, mellkas, hossz (már hamarosan magasság)), és kiderült, hogy jóval nagyobb az átlagosnál. Ebben a korban állítólag csak hetvenegy-két centik szoktak lenni a gyerekek, ő meg már 80.
(A képek minősége sajnos minősíthetetlen lett.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése