2013. június 30., vasárnap
2013. június 29., szombat
Mogyi 1. szülinap - családi ünneplés
Egy járókás lufizással melegített be a szülinapi bulira. Kb. 20 percen keresztül elvolt egyedül a lufik között.
Végre elkészült a kaja (egy része) is.
Készül az élménymedence. Vera pumpál ezerrel.
De hiszen ez egy szuper hintaló!
Nagymamával. Az egyikkel. :)
Három szülinapi torta is volt.
Ég a gyertya, ég...
Fújás.
Taps.
Rárablás a tortára.
Ez a bevásárlókocsi is jó kis ajándék. Lehet vele szaladni ezerrel, és állandóan mindennek nekiütközni.
Hopp, egy haj elérhető közelségben, amit meg kéne cibálni.
Kis sofőr
Az újonnan kapott vízi játékot már ki is lehet próbálni a medencében.
Nagyi által kötött mellényke és csokornyakkendő.
Mogyi videó vetítés.
2013. június 28., péntek
Ajándék Julitól
Mogyi szülinap barátokkal
A nap lufitengerben kezdődött.
Később jött egy kis rakott finomság: görög joghurt, babakeksz, banán.
Már a Kopitól sem fél. :)
Aztán jött a torta...
A gyertyaelfújást még nem élvezte.
Szabad kezet kapott a torta sorsával kapcsolatban. Meglepő módon, eleinte csak a gyertyával merte piszkálni..
...de később belejött. :)
Íme egy videó is:
Egyre gyakrabban tesz meg egyedül sok-sok icicpici lépést.
2013. június 26., szerda
Pontosan 365 nappal ezelőtt (11:00-kor) érkezett meg közénk Mogyika! Nagyon boldog szülinapot a család kicsi kincsének!
Azóta sokat változott. :)
2013. június 25., kedd
Doktornéni
Ma a doktor néninél jártunk, mert állítólag a gyerek 1 éves korában szokás elmenni. A szokásos 2 órás várakozási idő most is megvolt. Mogyi mindenesetre nagyon jól szórakozott - és rajta a többi várakozó ember is. Ide-oda járkált, labdát dobált, elkunyerálta mások telefonját, ásványvizét stb. Szóval nagyon jól elvolt szerencsére. Amíg a többi szülő szenvedett a nyűglődő gyerekével, én vidáman üldögéltem, vagy éppen rohangáltam a Mogyi után. A számomra legnyugisabb időszak az volt, amikor Mogyi megkörnyékezett egy kislányos (ám szemmel láthatóan kisfiúra is nagyon vágyó) apukát, aki labdázott vele, és odaadta a telefonját vagy egy negyed órára, hadd gyötörje.
Miután mostanában többen is ledagizták szegény Mogyit, rákérdeztem az orvosnál, hogy ő mit gondol erről. Azt mondta, hogy "Szó sincs róla, nagyon gusztusos a gyerek. Nem dagi, csak jó masszív." Aztán tovább áradozott róla, hogy mennyire cuki, és megint elmondta, hogy ő a kedvenc babája.
Mogyinak mindenét megmérték (súly, fej, mellkas, hossz (már hamarosan magasság)), és kiderült, hogy jóval nagyobb az átlagosnál. Ebben a korban állítólag csak hetvenegy-két centik szoktak lenni a gyerekek, ő meg már 80.
(A képek minősége sajnos minősíthetetlen lett.)
Ma a doktor néninél jártunk, mert állítólag a gyerek 1 éves korában szokás elmenni. A szokásos 2 órás várakozási idő most is megvolt. Mogyi mindenesetre nagyon jól szórakozott - és rajta a többi várakozó ember is. Ide-oda járkált, labdát dobált, elkunyerálta mások telefonját, ásványvizét stb. Szóval nagyon jól elvolt szerencsére. Amíg a többi szülő szenvedett a nyűglődő gyerekével, én vidáman üldögéltem, vagy éppen rohangáltam a Mogyi után. A számomra legnyugisabb időszak az volt, amikor Mogyi megkörnyékezett egy kislányos (ám szemmel láthatóan kisfiúra is nagyon vágyó) apukát, aki labdázott vele, és odaadta a telefonját vagy egy negyed órára, hadd gyötörje.
Miután mostanában többen is ledagizták szegény Mogyit, rákérdeztem az orvosnál, hogy ő mit gondol erről. Azt mondta, hogy "Szó sincs róla, nagyon gusztusos a gyerek. Nem dagi, csak jó masszív." Aztán tovább áradozott róla, hogy mennyire cuki, és megint elmondta, hogy ő a kedvenc babája.
Mogyinak mindenét megmérték (súly, fej, mellkas, hossz (már hamarosan magasság)), és kiderült, hogy jóval nagyobb az átlagosnál. Ebben a korban állítólag csak hetvenegy-két centik szoktak lenni a gyerekek, ő meg már 80.
(A képek minősége sajnos minősíthetetlen lett.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)