Ma voltunk a két hónaposan beadandó kötelező oltáson, ahol az orvos el volt ájulva, hogy milyen nagyra nőtt. 6300 g-ot és 63 cm-t mért az asszisztensnő.
Az oltáshoz való viszonát, úgy tűnik, tőlem örökölte. Még csak készítették elő az oltóanyagot, már nyugtalankodni kezdett, amikor pedig beleszúrták a tűt, olyan éktelenül ordított, hogy a doktornő azt mondta, attól fél, hogy a következő gyerek nem fog merni bejönni. :)
Emike tegnap óta végre a fejét is emelgeti, úgyhogy nem aggódom tovább. :)
Remélem, az ortopédián is minden rendben lesz a csípőjével a július 21-i kontrollon, és már nem kell majd dupla pelust hordania szegénynek.
Éjszakánként még kétszer kel. Este általában 9 körül eszik, aztán 3 és 6 körül kell még megetetni.
A napközbeni altatás még egész jól megy, de az esti, az elég problémás és hosszadalmas.
A fürdést már megszerette, csak az utána következő öltözködésnek azt a részét nem szereti, amikor a fejét és a kezeit át kell bújtatni a body-n.
A babakocsizást mérsékelten szereti, inkább azt mondanám, hogy nagy nehezen eltűri, amíg a Mogyival játszótéren vagyunk. Azt viszont nem nagyon viseli el, ha megáll a babakocsi.
Az autóban utazást jól bírja, csak ott is akkor kezdődnek a gondok, amikor megáll a kocsi.
Szeret a pihenőszékében üldögélni, és a járókában is elnézi egy darabig a forgó-zenélőt.
Kedvenc helye pedig egyértelműen a pelenkázója; ott mindig remekül elnézelődik. Szerintem az idők végezetéig ellenne ott. Amikor sehol máshol nem jó neki - még a kezünkben sem, - és csak nyűglődik, csak le kell oda tenni, és máris megint megnyugszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése