Focizás, gyerekszáj

Délután kimentünk a térre, ahol többek között két focimezbe öltözött, 5-6 év körüli kisfiú focizott. Mogyi rögtön lecsapott az egyiknek a focilabdájára. Megkérdeztem tőlük, hogy nem baj-e, ha megnézi a labdájukat, mire az egyik kisfiú: "Nem, nincsen azzal semmi probléma, ha egy kisebb gyerek játszik az ember játékával. Csak nyugodtan." Annyira cuki volt! :))

A másik kisfiúból folyamatosan dőltek az "Én apukám..." kezdetű mondatok:
"Az én apukám akkorát tud rúgni a labdába, hogy még az a nagy fa is kidőlne tőle."
"Az én apukám rekordja dekázásban: 22. Egyszer 19-et is tudott dekázni."
"Az én apukám kapuskesztűjén egy ilyen pici kopás volt, de már újat vett." stb.
Mindezt fennhangon, a másik kisfiú teljesen érdektelen nézése közepette. :)

Aztán egy kislány közeledett a Mogyi felé: "De cuki kisbaba! ... Fujj, nyál!" Azzal inkább sarkon fordult és odébb állt. :)

 

Kirúgásra készen.

A képen a jószívű kisfiúval, aki odaadta a labdáját.