Ma kora délután már nem lehetett vele bírni, annyira várta a játszóterezést. Már nem az a megszeppent mimóza, mint az elején. Bejárja az egész játszóteret, kiveszi a nagyobb gyerekek kezéből a játékot, mászik felfelé a csúszdán, hangosan magyaráz ("babababa") , rázza a rácsot, eszi a homokot és olyan elmélyülten játszik, hogy rólam tudomást sem vesz. Két órán keresztül játszótereztünk, de még bírta volna.
Ma szerencsére nem hányatta meg magát a homokevéssel, mint a hétvégén, Agárdon. Akkor bevett egy marékkal a szájába, lenyelte, majd sugárban kihányta.
Ma egy néni annyira odavolt, hogy milyen gyönyörű gyerek, hogy még le is fotózta magának. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése