Ezzel a két tüneménnyel továbbra is teljes harmóniában telnek a napjaim. Egyik cukibb, mint a másik. Amikor együtt játszanak, az a legszívmelengetőbb érzés. :) Ma tettem-vettem, a két gyerek is elvolt - a szemem sarkából azért figyeltem őket folyamatosan -, és azt láttam, hogy a Mogyi elindul valami játékért, és ahogy elhaladt az Emi mellett, kedvesen megsimogatta a fejét. Pedig nem is tudta, hogy látom. Amikor pedig ma a Valcsiékhoz mentünk, és Emi szokás szerint bömbölt a kocsiban, kértem a Mogyit, hogy beszélgessen vele, hátha akkor abbahagyja. Erre a Mogyi, elkezdte szórakoztatni, amitől Emi sírásból azonnal hangos kacagásra váltott.
A Mogyi ma akkor is nagyon cuki volt, amikor mondtam, hogy indulunk a Valcsiékhoz. Elkezdett hisztizni, hogy nem akar menni. Sehogy nem tudtam rávenni, hogy kezdjünk el öltözni. Végül mondtam neki, hogy ha nem megyünk, akkor szomorú leszek, mert megbeszéltem velük és ott várnak minket. Erre mondta, hogy jó, akkor menjünk, és készségesen elkezdett segíteni a készülődésben.
Emi ma elég sokszor mászott már kúszás helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése