Beteg

Középfülgyulladás

Szegény Mogyinak megint a fülével van gond. Sírásra ébredtünk ma. Kiderült, hogy középfülgyulladása van. Egész nap rosszul volt, nem játszott, csak szenvedett és aludt.

Úton az orvoshoz.

Vasárnap este

Szegény Mogyi megbetegedett, így ő kimaradt a játékból.

Beteg Mogyika

Beteg

A betegség miatt étvágya nem nagyon volt, de a gyümölcslevest még ilyenkor hajlandó volt megenni. Szerencse, mert innia sokat kellett volna, de arra nem nagyon volt hajlandó.

Várakozás az orvosi rendelőben.

Megjelentek a "3 napos láz" nevű bababetegség végére jellemző kiütések az arcán és a felsőtestén. A fején pedig a Mogyi alsógatyája. Valamiért imádja sapkaként hordani. :)

Emi beteg

Emi elkapott valami vírust, amitől állandóan nagyon magasra szökik a láza. Egyik éjszaka minden lázcsillapító kudarcot vallott, és a beadásuk után fél-egy órával azonnal 40 fok fölé ment, úgyhogy éjszaka kétszer is hűtőfürdőznünk kellett.

Amikor beteg, szeret rajtam aludni.

Amikor nem volt láza, általában jó volt a kedve.

Mogyi beteg

Délelőtt még kutya baja volt, de a délutáni alvás után 40 fokos láza lett. 

A lázméréstől annyira retteg, hogy mikor meg akartuk mérni a lázát (fülhőmérővel, nem is fenékbe dugóssal), elkezdett sugárban hányni. Utána már nem hányt többet, azért gondolom, hogy amiatt lehetett. Kicsit felzaklatta magát szegényke.

Végül sikerült megmérni. Mivel a lázcsillapító sem vitte le, hűtőfürdőzni voltunk kénytelenek. Szerencsére Mogyi igazából élvezte a fürdőzést, úgyhogy semmi gond nem volt, és utána szépen le is ment a láza.

Így reagált, amikor szóba került a lázmérés.

Megint kórházban

Sajnos a Mogyi megint hazahozott a bölcsiből egy vírust, ami még a múltkorinál is rosszabb volt. Ezúttal a láz, takony, nem evés, nem ivás mellé még nagyon csúnya köhögés és nehézlégzés is társult. Először kaptunk antibiotikumot a gyerekorvostól (pénteken), majd vasárnap bementünk az ügyeletre, annyira nehezen vette a levegőt, onnan pedig tovább irányítottak a SOTE-re, ahova rögtön be is fektettek minket. Emivel 8 óránként 20-25 percen keresztül inhalálni kellett valami megjegyezhetetlen nevű gyógyszerrel, és infúziót is kapott, mert az elmúlt pár napban nagyon keveset evett, ivott. Az osztályon mindenki hihetetlenül kedves és segítőkész volt, kivéve egy nővért, akit egy kiskanál vízben meg tudtam volna fojtani; csak a legminimálisabb dolgokat csinálta meg, azon kívül senkinek nem segített semmiben, egy mosolya nem volt, egy kedves szó még véletlenül sem hagyta el soha a száját, de még egy "szívesen" sem, ha az ember megköszönt neki valamit.

Hétfőn vettek vért, elküldtek minket fül-orr-gégészetre és mellkas röntgenre, hogy kizárják a tüdőgyulladást. Szerencsére minden vizsgálat eredménye jó lett, és Emi fülét sem kellett felszúrni, mint a hasonló panaszokkal a kórházba érkező szobaszomszédunk kisbabájáét. Eminél hörghurutot diagnosztizáltak.

Egy kis öröm volt az ürömben, hogy szobánk még a múltkorinál is jobb volt; volt hozzá külön fürdőszoba és még tv is.

Emi kellemes kórházi partner volt, nagyon jól el lehetett lenni vele. Hol a kiságyában játszott, hol az ágyamban voltunk el, vagy éppen a folyosón sétáltunk, és természetesen folyamatosan mosolygott ez a kis cukiság.

Reggel

Inhalálás (ezek az új kedvenc képeim)

Hétfőre én is nagyon rosszul lettem; belázasodtam, betaknyosodtam, mindenem fájt, telejesen kimerültem az éjszakázástól, és még a fogam is pokolian elkezdett fájni. Ülve aludtam, hogy kapjak levegőt. A Peti felajánlotta, hogy aznap bent marad ő éjszakára a kórházban, de képtelen voltam otthagyni az Emit.

Itt már mindketten betegen, de együtt mégis jól éreztük magunkat.

Viháncolás

Még egy kórházi reggel

Kedden végül végre kiengedtek minket, de csak ideiglenesen, csütörtökön vissza kellett menni. A csütörtöki vizsgálat során még mindig nem volt tiszta a tüdeje, úgyhogy azt mondták, hogy pénteken menjünk el a gyerekorvosunkhoz, hogy aznap is meghallgassa valakit. Pénteken még mindig nem volt javulást. A hörgőtágító Spiropen mellé az orvosunk még egy szteroidos kúpot is felírt. Most ettől reméljük a javulást. Hétfőn vagy kedden természetesen újra mennünk kell az orvoshoz.

Mogyi megint beteg

A bölcsiből sajnos elég gyakran hoz haza betegséget. Nagyon köhög, taknyos és láza is volt. Még a fülére is ráment, mert elég gyakran nem hallja, amit mondunk.

Próbáltunk vele gőzölni...

 ...de elég hamar megunta. Kb. fél perc után faképnél hagyta a Petit, és távozott a gőzbarlangból.

Az esti altatás ma nem volt gond. Magától elaludt a kanapén.

Ma egész nap nem evett szinte semmit. Fura volt, hogy ma egyszer sem verte fel kalapálás  a lakás csendjét. Szinte egész nap a kanapén ücsörgött. Reméljük, most alszik egy nagyot és holnapra jobban lesz!

Kis beteg

Emivel a kórházban

Emi elkapta a Mogyitól a vírusos szájnyálkahártyagyulladást, aminek köszönhetően két napig lázas volt, majd miután a láz megszűnt, kis hólyagocskák keletkeztek a torkán, amik annyira fájtak neki evés közben, hogy onnantól kezdve egyáltalán nem volt hajlandó enni. Két napig próbálkoztunk azzal, hogy beleeröltetjük kanállal, fecskendővel, cumisüvegből a lefejt tejet, de nem sok sikerrel. Végig üvöltött szegényke, és óriási munkával csak 30 ml-eket tudtunk beleeröltetni, ami nem volt elég ahhoz, hogy ne száradjon ki (napi fél liter folyedék kellett volna neki minimum), így hát jobbnak láttuk bemenni vele a Sote csecsemő ambulanciájára. Rögtön ott is tartottak minket, és Emit infúzióra kötötték. Mondták, hogy bent kell maradnia (amíg nem lesz hajlandó újra magától enni), és kérdezték, hogy ott szeretnék-e maradni vele. Ez nem volt kérdés, úgyhogy beköltöztünk egy baba-mama szobába.

Az orvosra várva.

Emike itt már szerencsére biztonságban volt, folyamatosan kapta az infúziót, nem fenyegette tovább a kiszáradás veszélye.

Első alvás a kórházi ágyban.

Első éjszaka a kórházban. 

Emi a folyamatos gyereküvöltés és szirénázó mentők ellenére is hamar elaludt, ráadásul most úgy, ahogy soha nem szokott, az ágyában fekve, nem kellett járkálni vele, és éjszaka is ritkábban ébredt fel, mint eddig, és sokkal könnyebben, egy pillanat alatt vissza tudtam altatni, és nem ébredt fel, amint leraktam. 

Vidám reggeli ébredés

Próbáltunk vele vizet itatni kanálból. Amint látható, nem annyira ízlett neki.

  

Apa kezében elaludt a szokásos pózban.

A 3 napja tartó nemevés ellenére sem tartottunk attól, hogy elfogy a gyerek... :)

Jól eljátszadozott a kórházi ágyában.

Ilyen volt a szobánk:

Még egy alvós kép. 

Túl cuki, ahogy alszik, nem bírom ki, hogy ne fotózgassam állandóan (és azt sem, hogy ne tegyem fel ezeket a képeket). :)

A fürdéshez egy gumikesztyűt húztak a kezére, hogy nehogy beázzon a branülje. Ez neki rettentően tetszett, és végig a kesztyűt rágcsálta.

Fürdés után, tisztán, a pelenkázón, ahol imádott lenni.

Szerencsére nincs több kórházas kép, mert végre - két ott töltött éjszaka után - elkezdett újra enni, és hazajöhettünk.