Adriéknál

Ma nagyon jó napja volt a kis Mogyorónak, egész nap álomgyerek volt. Reggel jött értünk a Zsófi meg a Lőri, és átvágtunk a dugós városon, hogy meglátogassuk az Adrit. Egy picit nyivákolt a kocsiban - még mindig nem igazán értékeli, ha akár csak egy pillanatra is megáll az autó -, de nem volt vészes. Aztán az Adriéknál végig nagyon jól elvolt, majd mikor elálmosodott, ledőltem vele a franciaágyra, kezébe adtam a kis kendőjét, és kb. 5 perc múlva már az igazak szuszogós álmát aludta (ez a teljesítmény idegen helyen valóságos csodának számít nála). Alig lehetett felkelteni 1 óra múlva, amikor indulnunk kellett, mert az Adri ment dolgozni.

A következő megállónk egy giga méretű turkálóban volt, ahol Mogyika végig egy szó nélkül tűrte a sorsát, a hordozójában kuksolt, nézelődött, a bolt túlvégébe repítette a cipőjét, lerántotta és félig-meddig megette a zokniját, meg ilyesmik. Hálából nagyon - a nagymamák szavajárásával élve - dzsesszes cuccokat vettem neki.

Hazafelé aludt egy jót a kocsiban, itthon pedig végig játszotta és végig kacagta a délutánt és az estét.