doktornénis

Ma elmentünk orvoshoz, mert eljött az ideje a következő oltásnak. Egy kicsit féltem a doktornővel való találkozástól, mert legutóbb napokig hívogattuk, hogy jöjjön ki, de nem nagyon akaródzott neki, hiába mondtuk, hogy teljesen le vagyunk betegedve mindannyian. Amikor végül kijött, kiszúrtuk a szemét 2000 Ft-tal. :)

Úgy voltam vele, hogy ha ennyit kellett könyörögni neki, akkor nem érdemel többet, de legalább a benzinjét kifizetjük. Odaértünk a rendelési idő kezdete előtt fél órával, de még így sem mi voltunk az elsők. Ráadásul a doktornő - szokás szerint - fél órát késett is. De Mogyikával nem csüggedtünk, mert szerencsére nagyon jófej volt a várakozóközönség (akik amúgy folyamatosan az orvost szapulták).

Mogyi nagyon jól elnézelődött és elflörtölgetett a mellettünk ülő 6 hónapos, dagifejű kislánnyal, Lilivel. Az orvos végül nagyon cuki volt, széles mosollyal fogadott minket. Megint teljesen el volt ájulva a Mogyitól: "Olyan gyönyörű, gusztusos ez a gyerek!", "Jaj, hát te valami gyönyörűséges baba vagy!" stb. Tegnap a védőnő is nagyon meg volt elégedve a kis pocokkal: "Nagyon szépen fejlődik ez a baba, és látszik, hogy nagyon kiegyensúlyozott." Aztán azt is hozzátette, hogy látszik, hogy nagy csibész lesz, mert még a szeme sem áll jól.

Én is így érzem. :)

Végre hazaértünk, a Mogyi pedig azonnal kidőlt (mint a rohadt nád, ahogy Csani mondaná):

A mai bejegyzéshez illő fotóink sajnos nincsenek, de szemezgettünk helyette az elmúlt néhány nap terméséből.