Kedd, szerda: orvosról orvosra

Kedd

Kedden szemésznél jártunk. A védőnő javasolta, hogy nézessük meg az Emi szemét, mert egy picit kancsalnak tűnik. A tündéri doktornő szerencsére azt mondta, hogy nincsen semmi probléma. A vizsgálatok során feladott az Emire egy babaszemüveget, amiben annyira cuki volot, hogy azt nem lehet elmondani. Persze azért nagyon örülök, hogy nem kell majd ilyet hordania! :)

A Mogyi valósággal rettegett, hogy őt is meg fogja vizsgálni a doktor. Onnantól, hogy elindultunk otthonról, kb. ezerszer megkérdezte, hogy hova megyünk, kit fog megvizsgálni az orvos, és hogy ugye őt nem fogja, csak az Emit. Folyton síráshatáron volt szegényke. A váróban volt egy csomó játék. Azok végre elterelték a figyelmét. Amikor mi következtünk, és behívtak minket, a Mogyi inkább azt választotta, hogy kint marad a váróban játszani. Nem bízta a véletlenre, hogy még a végén őt is megvizsgálják. Nyitva hagytuk az ajtót. Kintről kiáltott nekem néha, de mikor mondtam, hogy jöjjön be nyugodtan, esze ágában sem volt. Végül sikerült belcsalogatni a játékokkal, amik a rendelőben voltak, és a doktornő úgy vizsgálta meg, hogy minden rendben van a szemével, hogy a Mogyi azt hitte, csak játszanak. Amikor az orvos elővett valami kevésbé játéknak tűnő műszort, a Mogyi közölte vele: "Elteszed!" (Azt egyébként nem tudom, hogy őt minek vizsgálta meg, de a Mogyi végül is élvezte, és így legalább tudjuk, hogy tuti nincs gond a szemével.)

A szemészeti váróban

Mindketten az ölembe kivánkoztak. Most először a Mogyi hajlandó volt engedélyezni, hogy egyszerre ültessem őket az ölembe.

Szerda

Mogyi egész héten itthon van, mert beteg szegényke. Másfél napig láza is volt, most már csak nagyon taknyos, és iszonyú csúnyán köhög.

Mogyi Tom&Jerry-t néz, ami elvan a földön.

Emi egyébként ma kúszott életében elöször, most kezdte a "sérült katonázást". Egyre többet és jobban van el egyedül, az éjszakák viszont még mindig nem az igaziak, annak ellenére, hogy kijöttek a várva várt felső fogak.

A Mama ma is hozott nekünk ebédet, utána pedig együtt indultunk el az orvoshoz. Egyedül nem ment volna az indulás, mert a Mogyi annyira rettegett, hogy nem nagyon lehetett vele kezdeni semmit. Folyton sírt, állandóan bújt belém. 

A Petivel az orvosi rendelőben találkoztunk,a hol szegény Mogyika teljesen el volt anyátlanodva. Amikor bementünk a doktornőhöz, újra bömölésbe kezdett, zengett tőlünk a rendelő. Azóta fél ennyire az orvostól, mióta a bölcsiben megvizsgálta a bölcsőde orvos. Azt kérdezgette tőlem, hogy ugye nem fogja megvizsgálni a fütyijét a doktornő, és ugye nem kell lefeküdni a vizsgálathoz. Végül úgy vizsgálták meg, hogy az ölemben ült. Az orvos után olyan felszabadult volt, hogy csak úgy szökellt, amikor mentünk a kocsihoz.

A doktornő antibiotikumot írt fel neki, mert valami van a hörgőivel (nem tudtuk megjegyezni, mit mondott). 

Estére szegény Emi is elkezdett nagyon köhögni. Őt, úgy látszik, most érte el ez a kór...